SZENT ÁGOSTON : VALLOMÁSOK

C ÉV, ÉVKÖZI IDŐ, 27. VASÁRNAP - 2016. október 2.

A hit ereje Istentől Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellent állsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged.
A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk míg csak el nem pihen benned. -- Szívem észrevett önmaga fölött, értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. -- Nem úgy borult értelmem fölé, mint olaj a vízre, vagy ég a földre, -- hanem sokkal magasabbról, -- hisz ő az én teremtőm; -- s én sokkal mélyebben álltam, hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték, ismerik ezt; s akik ezt ismerik, megismerték az örökkévalóságot. A szeretet is ismerős vele.
Óh örök Igazság! Óh igaz Szeretet! Óh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy; -- hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. Mikor először megláttalak, felkaroltál, hogy megértsem, mennyire valóság az, amit megláttam, s mennyire méltatlan vagyok én arra, hogy rádtekintsek. De azért, mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnőttek eledele vagyok! Növekedjél s részed lesz bennem. Nem te változtatsz át engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá! -- Azt is megértettem, hogy "a gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted lelkét, mint a pókot." S mikor tépelődtem, hogy talán nem is létezik az Igazság, mert sem a véges, sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése, -- messziről kiáltottad felém: "Én vagyok, aki vagyok!"
Meghallottam, de úgy, hogy a szívemmel hallottam meg, s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek; sőt könnyebben kétségbevontam volna saját eleven létezésemet, mint az Igazságét, aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik.
[Későbbi tanítása jelentkezik Ágostonnak: "Ha valami egyáltalán létezik, elsősorban és gyökeresen Isten létezik."]

(Szt.Ágoston Vallomások 1:1)