91 (90). ZSOLTÁR.

ISTEN VÉDŐSZÁRNYA ALATT

Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él,
az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!
Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából.
Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod.
Nem kell félned az éji kísértettől, sem a nappal repülő nyilaktól;
sem a sötétben terjedő ragálytól, sem a fényes nappal kitörő dögvésztől.
S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.
Saját szemeddel láthatod majd, látni fogod a bosszút a bűnösökön.
Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra.
Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz.
Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.
A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad.
Oroszlánok és kígyók között lépdelsz, oroszlánkölyköt és sárkányt tiporsz el.
„Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet.
Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.
Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.”